Travels2, SzG3: Magyarország, az Őrség és közvetlen környezete, SzG3

Magyarországról szóló egyéb részletesebb beszámolók:

- végig a Rába (Raab) mentén
- magyar nagyvárosok: Szombathely
- magyar nagyvárosok: Szeged
- arborétumok, botanikus- és füvész kertek Magyarországon
- skanzenek, ipari skanzenek, szabdtéri múzeumok, tájházak Magyarországon
- magyar városok: Visegrád, FOTÓALBUM
- Batthyányok földjén
- Várak, kastélyok, várromok Magyarországon

Vissza a főoldalra (katalógus)

Mikor ezt a tájegységet (részben) bejártam, első látásra jó ötletnek tűnt, hogy erről is írok egy részletesebb beszámolót, mivel nagyon tetszett a táj. De ahogy egyre jobban belevetettem magamat a dologba, arra jöttem rá, hogy elég nagy fába vágtam a fejszémet. A legnagyobb probléma az, hogy a táj tényleg tüneményes, gyönyörű erdők, helyenként tavak vannak, de egy erdős dombságot nem lehet fényképekkel részletesen bemutatni, mivel egy erdő (még ha más-más fafajból is tevődik össze) belülről fényképezve nem túl változatos. Erdő, ennyi! A másik pedig az, hogy az Őrségben található falvak nem túl változatosak, mindegyikben van templom, harangláb (de ha már a 3-at, 4-et látott az ember, már eléggé egyformák, legalábbis a laikusok számára) és tisztelet a kivételnek, nagyjából ez van. Több falut Szentgotthárdhoz csatoltak (ez korábban kellett ahhoz, hogy a várossá váláshoz meglegyen a létszám, ez ma már nem szükséges), ezekben még az állami hivatalok is megszűntek. Továbbá több olyan hely van, ami nincs benne hivatalosan az Őrségben, de nagyon közel van hozzá és ott tényleg van némi látnivaló, vagy érdekesség. Így több olyan hely is belekerül a beszámolóba, amely nem része az Őrségnek, de mivel nagyon közel van hozzá, így nem hagyom ki (és nem is jelölöm külön). Ezért is lett a cím: az Őrség és közvetlen környéke (így talán nem lövök nagyon mellé). E miatt néhány osztrák hely is belekerült, ezek kihagyhatatlanok voltak, valamint a határok átjárhatósága miatt tényleg egyszerűen megközelíthetőek (pld. csak a szentgotthárdi csata miatt összefüggnek magyar területekkel is). Arra is kíváncsi voltam, hogy Moldova György: az Őrség panasza c. könyvéhez képest történt-e valami előrelépés. Valamennyi azért történt, majdnem minden faluban található Uniós játszótér (zömmel üresen), viszonylag sok fogadó létesült, az mindenképpen látszik, hogy a határsáv korához képest a turizmus lényegesen fejlődött, de ennek ellenére még nem vonz tömegeket (az osztrák oldalon, ami jellegében nagyon hasonló, 20-30 x több szálláshely található, az árakon is lehet vitatkozni, hogy melyik a jobb, erre majd később kitérek). Ezzel együtt a falvak láthatóan szegények, szegényesek, élet nem nagyon mutatkozik bennük, majdnem minden 2. - 3. ház eladó. Ezek persze az én személyes benyomásaim és lehet, hogy nem így vannak a dolgok, de Én ezt láttam.

Itt is azt a módszert fogom alkalmazni, hogy ABC sorrendbe fogom szedni a helyeket, függetlenül hogy hol találhatóak, a csatolt térképek pontosan megmutatják annak elhelyezkedését, így később könnyebb a betoldás is.

A konklúzió: az Őrség és környéke szép, de igazán csak a dombok között kerékpárral vagy gyalogosan kirándulva lehet élvezni, a levegő pedig egyszerűen fantasztikus. Azért a kerékpárosok készüljenek fel arra hogy dombra fel, dombról le (bár láttam vízszintes utat is!). Aki ezek után kedvet kap, az egy jó 4-5 napot élvezetesen el tud itt tölteni itt!

- Alsószölnök:

Ahogy sorra meglátogatom a Szentgotthárdhoz legközelebb lévő településeket, eljutottam ide is. Itt egy eseményt (az 1664-es szentgotthárdi csata idején a török sereg bal szárnya itt táborozott, a csatáról majd írok egy rövid összefoglalót ennek a bejegyzésnek a végén), ill. két érdekességet találtam a községgel kapcsolatban (itt is át lehet menni már Ausztriába, ill. a Lápincs nevű részen található egy gát ill. vízi erőmű a Rábán). A Rába az erőmű fölött kb 500 m-re lép be Magyarországra és arról nevezetes, hogy talán az egyetlen folyónk, amelyet nem szabályoztak agyon, viszonylag természetes állapotban leledzik. Másrészt az erőmű! Itt működhet, a Dunán nem (Visegrád-Nagymaros)? Itt is több tanösvény található, pld itt halad el a Rába-menti tanösvény. A Rába Csákánydoroszlóig tartó szakasza kiemelt jelentőségű vizes élőhely. Természetes állapotban megtalálhatóak itt még a láperdők, ligeterdők, láprétek, mocsarak, stb. Visszatérve a faluhoz, ha nem lenne Felsőszölnök, akkor ez lenne Magyarország legnyugatibb települése.
Ha a már fent említett határátkelőnél érkezünk a községbe, akkor azonnal az Őrségi Nemzeti Park területén találjuk magunkat, mivel az államhatár adja a park határának egy részét. A faluban gyakorlatilag nincs semmi érdekes.

Alsószölnök - a Rába menti tanösvényen

Alsószölnök - a vízi erőmű

Alsószölnök - duzzasztómű a Rábán

Alsószölnök - a Rába

Alsószölnök - az államhatár

Alsószölnök - a Nemzeti Park határa (egyben államhatár)

- Apátistvánfalva:

Apátisvánfalva már szórványtelepülésnek minősül, bár még nem annyira jellemző ez, mint Kétvölgy településre. A község központjában áll a rk. plébánia templom, a Wikipedia szerint a község (és a Vendvidék) legszebb műemléke. A templom 1786-ban épült, védőszentje Harding Szent István ciszterci apát. A templom falán lévő 18. századi freskók ismeretlen művész alkotásai. A monumentális épület kétezer ember befogadására alkalmas, a szentgotthárdi barokk templom után ez a második legnagyobb kegyhely a Rába-vidéken. Előtte a szokásos Uniós játszótér, gyerek nélkül. Ugyanitt található még egy háborús emlékmű.
A falu Szentgotthárdtól 8 km-re, a szlovén határátkelőtől 3 km-re, az osztrák határátkelőtől 10 km-re van, tehát egy jó kiindulási pont a Hármashatár Régió megtekintéséhez.

Apátisvánfalva - az rk. templom az Apát Hotel felől

Apátisvánfalva - az rk. templom

Apátisvánfalva - a faluközpont

Apátisvánfalva - a háborús emlékmű

A másik említésre méltó hely (a Kétvölgy felé menő úton található) a határőr emlékhely. Az apátistvánfalvi volt határőrs épületében berendezett kiállítás a határőrélet mindennapjait mutatja be az élethűen megtartott hálókörlettől kezdve a fegyverszobán át a lovas határőrség istállójáig. Az emlékhely udvarán a szolgálat közben elesett határőr hősök emlékműve körül öt kopjafát állítottak fel.

Apátisvánfalva - a határőr emlékhely

A község határában egy szép szálloda, az Apát Hotel található. Innen nagyszerű kilátás van a templomra. A hotel előtt szépen parkosított terület van, kis játszótérre. A levegő fantasztikus!

Apátisvánfalva - az Apát Hotel

Apátisvánfalva - az Apát Hotel előtti park

- Csákánydoroszló, Batthyány kastély:

Ahogy sorba veszem a környék látnivalóit, végre eljutottam ide is, de ezt is csak kívülről tudtam megtekinteni. Jelenleg ugyanis budapesti értelmi fogyatékosok otthona, zárt terület, nem látogatható.
Viszont legalább kívülről elég jól körbe tudtam fényképezni.
A terület 1525 óta tartozott a güssingi (németújvári) birtokhoz. Miután a török portyázások eléggé zaklatták a környék lakóit, így felmerült egy védvár építése. Ez persze nem a mostani kastély volt, elsődleges szerepe a Rábán átvezető híd őrzése volt. 1664-ben pont itt akartak a törökök a folyón átkelni, de Batthyány Pál és csapata a Habsburg csapatokkal közösen visszaverték őket. Miután a kuruc "veszély" is elmúlt, elkezdték visszabontani a közvetlen védműveket, helyükre gazdasági épületeket, parkot építettek. 1753-ra alakult ki a kastély mai formája.
A Batthyányok 1944-ig birtokolták a kastélyt, ekkor nyugatra menekültek. A szovjet csapatok rutinszerűen kifosztották a kastélyt, de ebbe a helybeliek is bele segítettek. Volt itt erdészeti központ is, de jelenleg zárt szanatórium.
Itt született gróf Batthyány Józsefné, szül Batthyány Ludovika grófnő, Dr. Batthyány-Strattmann László herceg (a szegények orvosa) édesanyja.

Batthyány kastély

Batthyány kastély, emléktábla

- Felsőmarác, Himfai parkerdő és tó:

A terület könnyen megközelíthető, a 8-as útról Csákánydoroszlónál kell letérni, majd áthajtva a Rába hídon a második kereszteződésnél Felsőmarác felé menni. Itt igencsak kell figyelni, mert a leágazást csak egy erősen lepusztult és kicsi fanyíl mutatja (nálunk ezzel nem lehet semmit kezdeni? Egyszer megcsinálunk valamit, utána hagyjuk, hogy tönkremenjen, mert karbantartásra nincs pénz. És itt most nem a tábláról van szó, csak az elvről). Ha megtaláltuk a bejáratot - ez egy murvás út - kb. 1 km után parkoló van, csak eddig lehet menni autóval. Innen csak úgy 500 m a tó, amely teljes egészében mesterséges, ez alatt azt értem, hogy nem csak egy völgyzáró gátból áll, gyakorlatilag az egész körbe van véve gáttal. A tó körbejárható. Kifejezetten horgásztó, fürödni nem lehet benne. A bekötő úton tovább haladva elérünk egy kis pihenő részhez, itt padok, információs tábla és egy forrás található. Innen indul egy körút a parkerdőbe, amely igen szép állapotú, valószínűleg az Alpok-alja hatás miatt. Ha valaki erre jár és kirándulni szeretne egy viszonylag elhagyatott, de szép helyen, annak igen alkalmas ez a hely.

Felsőmarác - a Himfai tó

Felsőmarác - a Himfai parkerdő

Felsőmarác - a Himfai parkerdő, forrás

Felsőmarác - a Himfai parkerdő, pihenőhely

Felsőmarác - a Himfai parkerdő

- Felsőszölnök:

Ha vicces akarnék lenni, akkor arra a kérdésre, hogy hogyan kerültem ide, azt válaszolnám, hogy Alsószölnökön keresztül. De valójában nem ez volt az alkalom, inkább oka volt a dolognak. Innen akartam megközelíteni a hármas magyar-osztrák-szlovén határt. Most elsőre nem sikerült, mivel elég messze volt a falutól (4,5 km, ami egyébként nem egy táv nekem, csak időm nem volt elég most. Majd inkább az osztrák oldalról). Itt viszont már meg lehet említeni, hogy ez község tényleg Magyarország legnyugatibb települése. Valamint eléggé be van zárva az osztrák és szlovén határ közé, 1989 előtt itt "viszonylag" elég nehéz lehetett a közlekedés. Igaz, e miatt az Őrségben a táj megmaradhatott többé kevésbé az eredeti formájában. A levegő tényleg kitűnő, a fák épek, egészségesek. A faluról azt kell tudni, hogy ez a legszlovénabb település (a szlovének aránya kb. 90 %). E miatt itt található az Országos Szlovén Önkormányzat központja is. Van egy szép katolikus temploma és egy szlovén tájháza is. Meg persze a környéken szinte minden faluban fellelhető uniós park (vagy játszótér). Soha egyikben sem láttam gyerekeket játszani, vagy felnőtteket sétálni, pihenni. Híres az önkéntes tűzoltó egylete is.

Felsőszölnök - katolikus templom

Felsőszölnök - szlovén tájház

Felsőszölnök - régi tűzoltó kocsi

Felsőszölnök - uniós pihenő park

- Güssing (Németújvár):

Amint a térképen is látszik, maga Németújvár a várhegy köré van "tekeredve". Picike város, mégis több látnivalóval büszkélkedhet (ez az osztrákoknál nem szokatlan).

Először lássuk a városkát:

Németújvár vára dél Burgenland legjelentősebb városában található, alig néhány km-re a magyar határtól. A vár egy bazaltkúpra épült és bármerről közelítjük is meg a várost, igen látványos képet nyújt. Sok látnivaló a városban nincs, már ami magát a települést illeti, takaros osztrák városka, a látnivalókkal majd lejjebb foglalkozom (nincs parkolási díj, de az egész város rövid parkolási zóna - ki kell tenni a papír órát, beállítva az érkezési időt).

Güssing (Németújvár), a Városháza

Güssing (Németújvár)

A legjelentősebb látnivalója a vulkáni kúpra épült vár:

1524-től a Batthyányok tulajdonát képezi és igen jelentős szerepe volt a törökök elleni kűzdelmekben. A vár egy időben eléggé leromlott, ezért Batthyány-Strattmann László herceg ("a szegények orvosa") egy alapítványt hozott létre a vár fenntartására.
A városkából a Batthyány str-n keresztül juthatunk fel, több kapubástyán áthaladva. Az út elég meredek (főleg lefelé menet nagyon igénybe veszi a térdeket), ezért aki ezt nem bírja, mehet fel egy kis sikló segítségével is. A várban nyáron színházi bemutatókat tartanak. A kiállítási részen többek között megtekinthetjük a várkápolnát, az ősök (Batthyányok) arckép csarnokát. A kápolna toronyból (ill. a vár pereméről) gyönyörű kilátás van Burgenland területére.

Güsing (Németújvár), a vár

Güssing (Németújvár), a vár

A várból rálátásunk van nemcsak a környékre, hanem a városkára is, itt rögtön feltűnik a vár alatti részen a ferences rendi templom és kolostor:

Megtalálni könnyű, mivel a városnak a várat körülölelő főutcáján található. Külseje (és a belseje is) eléggé szerény (ami nekem szimpatikus némelyik túldíszített barokk templommal összehasonlítva). Mint ez már korábbi beszámolóimból kiderült, ez hely a Batthyányok "birodalma". A XV. században domonkosrendi rendi kolostor, a XVI. században Ágoston rendi kolostor volt. A reformáció során a város protestáns lett, a kolostort Batthyány Boldizsár átengedte az új vallásnak. Az ellenreformáció során ismét katolikus lett, ekkor Batthyány Ádám visszatért a katolikus hitre és adta át a kolostort a ferencesrendieknek. A templomban található a Batthyányok családi kriptája, melyet még ma is használnak (közel 90 koporsó található itt). Igen érdekes Batthyány Károly József ólom szarkofágja (aki II. József tábori marsallja volt). A templom mellett Dr. Batthyány Strattmann László herceg (a szegények doktora - lásd még Köpcsény, Körmend) szobra található. A templom falán a Batthyányok címere, a falba beépítve több sírkőlap (I. Batthyány Ferenc, II. Batthyány Baltazár) is megtekinthető.
A templommal szorosan összeépülve található a kolostor, szintén szerény díszítéssel. Az időközben megépült könyvtár elfoglalja a kerengő egynegyedét, így az nem körbejárható. A könyvtárban 221 ősnyomtatvány található és 34 kézirat. A könyvtár legértékesebb példánya az un. "Zágrábi misekönyv".

Güssing (Németújvár), a Ferences rendi templom és kolostor

Ha úgy vesszük, akkor még egy nevezetessége van (mert miért ne legyen két kastély ill. vár ebben a kisvárosban), a Draskovich kastély, azonban magántulajdonban van, így nem látogatható. Legalább sikerült lefényképeznem, hogy bemutathassam. Ausztriában sok kastély van magántulajdonban, ezek nem vagy csak részlegesen, igen korlátozottan látogathatóak (ez sehogyan sem).

Güssing (Németújvár), a Draskovich kastély

A város a határátkelőtől (8-as főút) max. 15 km-re van. Ha valaki nem a főúton megy, hanem Rábakereszttúron az elágazásnál először ráfordul a németújvári útra, majd ez után ismét jobbra fordul, akkor (zömmel) a magyar-osztrák határon megy végig az autóval, aminek az az érdekessége, hogy az út nyomvonala részben magyar területen megy úgy 15-20 m-re, majd visszatér az osztrák oldalra (persze leágazás nincs a magyar oldalra, ami egyébként a határsáv korában úgyis megközelíthetetlen volt. Az alatta lévő magyar völgyben egyébként sincs település, csak erdőgazdasági út).

- Hegyhátszentjakab, a Vadása tó:

Nemrég Zalaegerszegre kellett mennem és így útba tudtam ejteni a Vadása tavat. Miután az ősz éppen a legszebb oldalát mutatta, szép fotókat tudtam készíteni.
A Vadása tó az Őrségi Nemzeti Park része és mint ilyen, védett terület. Már a XX. század elején is volt itt egy kisebb tó, de ezt elhanyagolták, gyakorlatilag tönkre ment. 1968-ban vetődött fel ismét, hogy ezen a szép helyen ismét tó legyen. A Vadása patakot felduzzasztották és így kialakult ez a csodálatos tó (kettő van, az első inkább üdülőövezeti jellegű, fürdési lehetőséggel, a hátsó inkább vadabb a körülölelő erdővel és a tóban található tuskókkal, amelyek jól látszanak a tiszta vízen keresztül). Jó út vezet ide (bár sokszor kell lekanyarodni az éppen használt útról), de az is látszik, hogy a nyári idegenforgalomra vannak beállva. Most semmi nem volt nyitva, igaz, rajtam kívül senki nem is volt itt. Így zavartalanul lehetett élvezni a csodálatos tájat. Biztos, hogy nyáron is szép, de most a színek miatt egyszerűen fantasztikus volt.

a Vadása tó

- Heiligenkreuz in Lafnitztal (Rábakeresztúr):

Ez a hely is inkább csak azért került be ide, mert voltam itt. Meg persze nosztalgiából: aki 1989 előtt a 8-as úton hagyta el az országot az ezzel a faluval találkozott először nyugaton. Tipikusan nem az a hely amiért meg szoktak állni az emberek, de már nyugat. Gyönyörűen karbantartott épületek, tiszta falu, szép templom. Ennyi, de mivel tényleg a szomszédban voltam, hát nem hagytam ki.
Csak egy érdekesség, hogy miben is különböznek tőlünk (többek között). Este átjöttem ide vacsorázni. Rendeltem egy Gordon Bleu-t. Amikor kihozták (egy kisebb malomkő méretű tányéron), sokáig kellett forgatnom a tányért, hogy hol is tudok belekezdeni a húsba. Kb. 30 cm hosszú és 15 cm széles volt (nem papírvékonyra kiklopfolva, legalább 1 cm vastag volt), rajta vagy 3-4 szelet sonkával és sajttal, panírozva és kirántva. Akkora salátás tál járt hozzá, hogy a feleségem abból megebédelt volna (kb. 8 féle salátával). Nagyjából meg tudtam enni a hús 2/3-t, a hasábburgonya 1/4-t, a salátát viszont majdnem teljesen. A maradék húst természetesen elcsomagolták. Másnap (a szállásomon kaptam reggelit) megettem délben a maradék húst csak úgy magában, este pedig ettem egy májkrém konzervet kenyérrel, egyszerűen úgy jól laktam az előző napon, hogy csak ennyit tudtam enni. Az étel ára 8 Euró volt, az étterem meg dugig. Drága?

Heiligenkreuz in Lafnitztal

Amikor azt írtam Heiligenkreuzról, hogy itt sok minden nem található, akkor még nem tudtam erről a szabadtéri strandról (ezt leszámítva persze igaz az állítás). Igazából attól lelkesedtem fel, hogy Fürstenfeldben láttam az ottani strandot, itt meg menet közben többször is elmentem egy Freibad felirat mellett. Így az egyik nap, miután ez tényleg csak 1 km-re van a határtól, megnéztem a szabadtéri strandot. Fizetni kell: egész napra 3 Euró, du. 4 után 2 Euró a belépődíj, a szezonbérlet (szeptember közepéig) 32 Euró, nincs 10.000 Ft (ez kb. 4 belépő ára a szentgotthárdi wellness-be). A strand kicsi, de pedáns rend van, virágok, kis büfé. Az egész medence rozsdamentes acéllal van kibélelve, tökéletesen tisztán tartható. A vizet napelemmel fűtik, amit egy sövénysor mögé rejtettek el (ami pont délre néz, micsoda mázli). Ebből a pénzből hogyan tudják ilyen színvonalon fenntartani ezt a strandot?

a szabadtéri strand

Szerintem nem csoda, hogy a strandolók legalább fele magyar, ezért a pénzért ilyen strandot Mo-n nem lehet találni (és kerékpár út is vezet ide Szentgotthárdról, szerintem 10-15 perc alatt ide lehet tekerni).

- Hodoš (Őrihódos), a Hódosi tó:

Már többször kacérkodtam ezzel a tóval, hogy megállok, de vagy rossz volt az idő, vagy későre járt és nem álltam meg. Nemrég viszont minden összejött, ahogy Kapornakról jöttem vissza (megtekintve az Őrségi Néprajzi Gyűjteményt), megálltam. Nem nagy tó, de igen szép. Ez is mesterséges tó, de ez legyen a legnagyobb baja. A legtöbb gondot a parkolás okozza, mivel az út keskeny, ott leparkolni nem érdemes, én azt választottam, hogy a gát alatt átmentem a túloldalra és a gát koronájánál leparkoltam. A tó nagy részét körbe lehet járni, az egyik oldala erdős, itt egy madárles is található. Megnéztem, de semmiféle vízi madarat nem láttam. Ezzel együtt egy szép tó, de csak horgászoknak, fürdeni nem lehet.

a Hódosi tó

Néhány kép az őrségi tájnál Őrihódostól északra:

a szlovén Őrség

- Ivánc, a Sigray kastély:

Most egy kisebb kastélyt és annak parkját látogatjuk meg, az az ivánci Sigray kastély. Az persze így nem igaz, hogy a kastélyt meglátogatjuk, mert ott egy (szerintem) szociális otthon működik. Pedig igen szép a kastély kitettsége, ahogy a Rába hídon átmegyünk, néhány km után egy enyhe emelkedővel elhagyjuk a Rába síkságot, felérünk egy nem túl magas, fennsíkszerű magaslatra (ez egyébként jellemző az Őrségre, a terület sík, és mélyebb völgyek szabdalják, és a zöme a területnek a fennsíkhoz tartozik).
Sajnos a kastély történelméről nem sokat tudtam meg: a legutolsó tulajdonos gróf Sigray Antal Mária Fülöp Lajos volt (a Mária nem véletlen elírás volt!). A birtokán angol telivéreket tenyésztett. Mindig is királypárti volt, IV. Károly sikertelen puccsa után kegyvesztett lett és az ellenzék sorait erősítette.Magyarország 1944-es német megszállásakor letartoztatták és Mauthausenbe szállították. Az itt szerzett betegségéből már nem gyógyult ki, bár előbb Svájcba, majd az USÁ-ba emigrált, hamarosan meghalt (1947).
Viszont ha valaki megkéri a portást, akkor be lehet menni a parkba egy jót sétálni, nagyon szép. Remélem, hogy nem csak téli képeket tudok bemutatni és egy naposabb, zöldebb időpontba is el tudok majd ide látogatni.

Sigray kastély, kastélypark

Sigray kastély

Sigray kastély, kastélypark

- Kétvölgy:

Ha valamire, hát erre a kisközségre tényleg mondható, hogy szórványtelepülés. Közvetlenül a szlovén határ mentén található, lakóinak 90 %-a szlovén. Tulajdonképpen két település egyesítéséből jött létre: Permise (1944 után Vashegyalja) és Ritkaháza. Ez utóbbi név jól jellemzi a település jellegét. Igen ritkán építkeztek, a szeres településhez hasonló a szerkezet: dombhátakra települtek a házakkal, a völgyek inkább csak láprétek vagy legelők. A csodálatos környezet mellet igazából egy nevezetességgel bír ez a település, még a falu előtt épült egy kilátó (gondolom az is uniós pénzből), onnan nagyon szép a kilátás az Őrségre, ill. Ausztria felé. Abban az irányban már látszanak az igazán magas hegyek.

Kétvölgy - szeres település szerkezet

Kétvölgy - láprét és legelő az egyik völgyben

Kétvölgy - a kilátó

Kétvölgy - kilátás Ausztria felé

Kétvölgy - kilátás az Őrség felé

- Krplivnik (Kapornak), Őrségi Néprajzi Gyűjtemény az egykori Serlak házban:

Szerintem mindenki előtt tiszta lehet az a tény, hogy az Őrség, mint tájegység, nem áll meg a határnál. Átmegy Ausztriába, átnyúlik Szlovéniába. Most Kapornakra látogatunk el, ahol egy tipikus szeres gazdaságba megyünk, amely Néprajzi gyűjteményként működik. Korábban ezt már lefényképeztem, de este azzal a mozdulattal, hogy megnéztem a képeket, le is radíroztam az egészet (talán először a digitális korszak óta. A legjobban az osztrák képeket sajnáltam, mert szebbnél szebb őszi, színpompás képek voltak, másnap esett le a tavalyi első hó, így hiába mentem vissza, csak téli képeket tudtam készíteni). Na de most vissza ide. Nem sorolom fel azokat az intézményeket ill. magánszemélyeket, akik bábáskodtak a gyűjtemény megszületésében (nagyon sokan voltak). Ez a szlovéniai magyarság első néprajzi gyűjteménye (1997 óta). A bemutatók a lakóház köré csoportosulnak, melyet kitűnően rendbe hoztak. A terület a Skerlák családé volt, most is ők a tulajdonosok. Az amerikai rokonság hathatós támogatásával a XX. század első harmadában épült fel a központi lakóház. A belső kiállított tárgyak szinte mindegyike máshonnan származik, de igen jól mutatják be az őrségi életformát és gazdálkodást. A családnak olyan jól ment és megy, hogy itt épült meg a környék legnagyobb pálinkafőzője, minőségi termékeit a legjobb szállodákba szállították, a gazdaság is az egyik legfejlettebb a környéken. A lakóépület körül jellegzetes őrségi gazdasági épületek találhatóak, még méhkas is. Miután ingyen megtekinthető, érdemes erre jönni és egy fél órát rászánni (a gazda odaadja a kulcsokat és szabadon beosztva az időt, meg lehet tekinteni az egyes épületekben berendezett kiállításokat. Ha nincs otthon, akkor csak kívülről, nincs bekerítve).
Egy kiegészítés: 1524 óta Batthyány birtok volt Kapornak, II. Lajos király adományozta nekik, miután az előző tulajdonosi család (az Újlakiak) örökösök nélkül kihaltak.

Őrségi Néprajzi Gyűjtemény

- Magyar - osztrák - szlovén hármashatár:

Most egy olyan helyet mutatok be, amellyel kapcsolatban némileg zavarban vagyok, hogy melyik országba is helyezzem, mert a végcél végül is három ország területén található. Végül is az osztrák oldal felől mentem fel, de ha a magyar oldalra állok a határkőnél, akkor az Őrségben vagyok tulajdonképpen. Persze gyakorlatias okai is voltak, innen volt a legrövidebb a megközelíthetőség (beleértve az autóutat is). A magyar oldal felől túl hosszú lett volna az út gyalogos része (erre most nem volt időm), kb. 4,5 - 5 km, míg az osztrák oldalról csak kb. 1 - 1,5 km volt az út. A szlovénok felé elég hosszú lett volna az autóút, csak nagyobb kerülővel lehetett volna eljutni a kiinduló ponthoz. Na de vissza ide. Szentgotthárd felől érdemes Alsószölnökig eljönni, majd ott átmenni Ausztriába. Itt többszörös balkanyar után (nem nagyon jelölik a hármashatár irányát) a Oberdrosen-i utat kell megtalálni. Bár sokad rangú mellékútnak jelölik, kitűnő állapotban van (jön a szokásos sóhajtás: bárcsak a mi harmadrendű útjaink is ilyen állapotban lennének!). Itt túl kell menni a falun és olyan 500 m után egy tábla fogja jelezni az utat a hármas határhoz (Dreiländerecke). Eleinte egy viszonylag erős emelkedőjű út visz felfelé, de ez 200 m után átvált gyenge emelkedésbe, ill. néhol közel vízszintes. Ekkor ugyebár osztrák területen gyalogolunk. 1 km után beletorkollik a szlovén parkolóból jövő gyalogútba, itt balra kell fordulni. Ekkor már szlovén területen gyalogolunk, az osztrák határ tőlünk balra van kb 10 - 15 m-re. A hármas határt jelző hármas határkő előtt lesz még egy rövidebb emelkedő, de néhány perc után már ott is vagyunk. A szlovén út a vége felé rátér a tényleges határ nyomvonalára. Annak pontos kijelölését úgy oldották meg, hogy konkrétan itt balra az osztrák, jobbra a szlovén határkövek vannak és mindegyikre rá van vésve, hogy tőle a másik kő irányába milyen messze van a tényleges határ. Ugyanez van a másik irányból is. A két szám összegének pontosan egyeznie kell a két kő közötti távolsággal. Fent a hármas határkőnek értelemszerűen három oldala van, mindegyiken rajta van az adott ország címere és arra felé néz az az oldal, amerre az adott ország van. Na erről ennyit. Még röviden: a táj szép, az erdőt fényképezni nem túl lelkesítő feladat, a legtöbb erdő feltűnő hasonlatosságot mutat egy másik erdővel. Mindenesetre érdekes volt, mivel még hármas határnál nem voltam. Az Őrségben található számtalan tanösvény közül itt a Hármashatár tanösvény található meg.

a hármas határ

innen indul a gyalog út a hármas határ felé Oberdrosen mellől

a hármas határ magyar oldala

a hármas határ szlovén oldala

magyar határkő
(itt pld. a tényleges határ 16 dm-re van a határkő tetején lévő kereszt
alakú jeltől az osztrák határkő felé)

a hármas határhoz vezető út (osztrák szakasz)

a hármas határhoz vezető út melletti táj

(a magyar oldalon az egész Őrség kb. így néz ki, jellegét tekintve)

- Mogersdorf (Nagyfalva), a Schlößlberg-i emlékhely (Szentgotthárdi csata):

Ide úgy keveredtem, hogy Szentgotthárd felől látni lehetett egy nagy keresztet a domb felett. Miután légvonalban nincs egy kilométer sem, és Szentgotthárd felől közvetlenül is át lehet már menni a határon, így nem volt nehéz megtalálni a községből a dombra vezető utat. Ahogy utána néztem a történéseknek, az alábbiak derültek ki: ez a hely régebben erdő és mezőgazdasági hely volt. Ide települtek be a cisztercita rend tagjai és építettek kápolnát. A már említett 1664-es török elleni csatában ez a domb fontos szerepet kapott, de magát a kápolnát és a hozzá tartozó majorságot csak 1945-ben rombolták le. A kápolna fölött eredetileg a FELTÁMADUNK! szó állt, de a lerombolás után már csak a TÁMADUNK! szó maradt meg, mintegy a háborús kultúra vezényszavaként. A keresztet és a mellette lévő kis kápolnát a csata 300. évfordulójára emelték 1964-ben.
Az emlékhely környezetét szépen kialakították, kitűnő rálátással Szentgotthárdra (ez a helyzet 1989 előtt eléggé irritálhatta a szentgotthárdiakat). "Érdekes", hogy az itt felállított üveg táblák (rajtuk a tájékoztató feliratokkal) tökéletesen épek, senki nem törte össze azokat (ez most nem egy felkérés helye!). Az emlékhely mellett található még egy vendéglő és egy múzeum is.

Mogersdorf - a Schlößlberg-i emlékhely

Mogersdorf, a Schlößlberg-i emlékhely

Mogersdor, kilátás Szentgotthárd felé az emlékhelyről

Mogersdor, a Schlößlberg-i múzeum

Néhány szó még a szentgotthárdi csatáról, mert igen érdekes az eset és nem nagyon van a köztudatban benne: 1664-ben a török csapatok itt ütköztek meg a Montecuccoli vezette keresztény csapatokkal, amelyben nem sok magyar szolgált, önálló magyar csapattestek nem is voltak. Az igazán sorsdöntő az volt, hogy a török csapatok taktikailag nem nagyon fejlődtek az évek folyamán, míg a nyugati csapatok ebben is és fegyverzetben is nagyot léptek előre. A hagyományos török harcmodor itt a dombok között csődöt mondott és a keresztény csapatok győzni tudtak. A török sereg nagy része nem reguláris csapatokból állt, a rendezetlen, nem tervszerű menekülésük sok reguláris csapattestet is magával rántott és belerohantak az éppen megáradt Rábába ott megfulladva, ill. a francia csapatok mészárolták le őket. Pont a megáradt folyó miatt Montecuccoli sem tudta üldözni a törököket, így nem tudta kihasználni a váratlan sikert. Sokan a győzelmet Zrínyinek tulajdonítják, de ő otthagyta a csatát, mintegy "ellentételezésnek" arra vonatkozóan, hogy Montecuccoli nem védte meg a Zrínyiújvár-i várát. Ez után kötötték meg a vasvári békét, ami Montecuccolit is meglepte, mivel Ő folytatni akarta a törökök üldözését. A magyar oldalon jól jött ez a győzelem (legalábbis érzelmileg), mivel Mohács, Mezőkeresztes után ez volt az első győzelmes csata a törökök ellen, bár sokra nem mentünk vele: a vasvári béke miatt indította meg szervezkedését Zrínyi Miklós a Habsburgok ellen, mivel e miatt nem indult meg Magyarország török megszállás alatti területeinek felszabadítása (akkor).

- Mogersdorf - Deutsch Minihof (Nagyfalva - Németlak), II. világháborús bunker:

Ez most egy nagyon rövid beszámoló lesz, mivel a címben szereplő objektumról is összesen csak néhány képet tudtam készíteni. Viszont ebből azért az látható, hogy az osztrákok igen csak megbecsülik, bármilyen történelmi emlékről van is szó (nincs aktuálpolitikai kapcsolódása). Ez egy egy vagy kétszemélyes géppuska bunker, szétrombolt állapotban, mégis tetőt szerkesztettek fölé, minden tájékoztató adatot megadtak róla. Az egységes szerkezetet az üveg tájékoztató adja, amely azonos kialakítású a már korábban bemutatott szentgotthárdi csata emlékére emelt emlékhely üvegtábláival.

Legjobb az emlékhelyről ide jönni, az út közvetlenül mellette megy el, néhány száz méterre már tábla is jelzi jobbra, hogy ott a bunker. Innen már csak kb. 30 m-t kell megtenni addig.

(Itt is volt faluközpontosítás, ez a hely (Németlak) kb. 1 km-re esik Nagyfalvától, amelyhez hozzácsatolták, mégsem látszik ezeken a csatolt területeken a lepusztulás semmilyen jele. Pedig tényleg a legkeletibb része Ausztriának, ide a magyar-osztrák határ csak 200 m-re van, de mégis egy teljesen más világ. Milyen a mi keleti végünk, pld. a Nyírség?).

Mogersdorf - Deutsch Minihof: II. világháborús bunker

- Nemesmedves:

A falu neve hallatára mindenkinek beugrik a történelem, itt értek véget a csaták a II. VH-ban hazánk területén. Az itt-el kapcsolatban nincs vita, de a dátummal - április 4-e - viszont igen. A szovjet hadvezetés valami politikai okok miatt nem merte bevallani Sztálinnak, hogy bár csak igen kis helyen, de azért még vannak kisebb nagyobb csaták Mo. területén. Miután katonai kérdésekben eléggé tájékozott vagyok, tényleg 11-ig (sokak szerint 10-ig) voltak itt csaták, ami abból állt, hogy a német-magyar csapatok a jelenlegi osztrák oldalon ásták be magukat és onnan többször ellencsapást hajtottak végre, ismételten elfoglalva magyar területeket és csak tényleges 11-re szorították vissza őket (ha jól emlékszem Sztálinnak volt az a parancsa, hogy Mo-t április 4-re fel kell szabadítani). Ezen okok miatt 89 óta 11-én tartják itt az ünnepségeket. Ez egy nagyon leegyszerűsített leírása a történteknek.
Most vissza a faluhoz. Ez volt a környéken az első falu, ami úgy nézett ki, ahogy egy őrségi falut elképzeltem, azzal, hogy nem is tartozik oda, mivel a Rába másik (É-i) oldalán található. A 8-as útról könnyen elérhető, keskeny, de jó út vezet ide. A környezete álomszép, az erdők egészségesek, dúsak (Legalább ennyi előnye volt a határsávnak, a turisták nem járták le). Maga a falu is inkább egy üdülőtelephez hasonlít, mint egy tényleges községnek. Néhány házból áll az egész, a központja egy nagy liget, gondosan karbantartva, a gyepet éppen nyírták, a tűzi víz tároló tó is igen szépen lett elkészítve (néha nagyon gagyi megoldásokat lehet látni). Az, hogy ilyen kevesen laknak itt, arra vezethető vissza, hogy 45 után, amikor a határsáv intézményét bevezették, az itteni svábokat kitelepítették és csak kb. 10 család maradhatott itt.
A falu központjában több dolog is emlékeztet a csaták végére. Található itt egy T34-es szovjet tank, egy alu. békeharang. Van a szokásos harangláb is, mögötte kopjafákkal, az egésznek van egy esetleges hangulata, most még tegyünk ide is valamit, meg oda is. Szerencsére még nem sok mindent tettek ide, így viszonylag elviselhető ez az állapot.
Már csak azért is érdemes idejönni, mert a környék tényleg nagyon szép, a határ csak kb. 500 m-re van, azt is érdemes megnézni (itt is húzódik a Vasfüggöny tanösvény, amelyik végigmegy az egész nyugati határon, szó szerint a határon, pld a már leírt Szent Imre templom mellett is.

Nemesmedves - T34-es tank

Nemesmedves - békeharang

Nemesmedves - harangláb

Nemesmedves - Vándor forrás

Nemesmedves - ez a község központja

Nemesmedves - tűzivíz tározó

Nemesmedves

- Őriszentpéter, román kori templom:

Eddig igazából nem tudtam az Őrség központjáról írni semmit, mivel tényleg nem találtam ott semmit (az, hogy az Őrség központja, az abban merül ki, hogy sok szálláshely és étterem van itt, meg itt van az Őrségi Nemzeti Park központja is). Igazából az sem igaz, amit a címben írtam, inkább az lenne a megfelelő megfogalmazás, hogy román kori eredetű. Megtalálni sem volt egyszerű (már többször átmentem a községen, de nem igazán találtam meg, a helyi irányítás finoman fogalmazva is erősen kétséges). Most megnéztem a térképen, hogy hol helyezkedik el, egy pici fatábla jelzi is a helyet. Visszatérve a román koriságra. Az eredeti templom (amit erődtemplomnak építettek ki) valóban román kori volt (az 1200-as évek elején épült). Sajnos a történelem, meg a törökök elmosták azt. Volt református, majd később katolikus templom is (jelenleg is az). Az 1600-as évektől kezdve többször felújították, restaurálták a templomot. A román koriság inkább a templom formájában lelhető fel (mivel az eredeti falakat többször lerombolták), igazából a bejárati ajtó környezete mondható román korinak. Ezzel együtt aki erre jár, azért nézze meg.

Őriszentpéter, román kori Szent Péter templom

- Rátót, Széll kastély:

Ennek a kastélynak a sorsa is nagyon jellemző a többi magyarországi kastély sorsára. A kastélyt Széll Kálmán apja, Széll József 1865-ben vásárolta meg és Hauszmann Alajos, a neves építész alakította át 18 szobás kastéllyá. Gyakran megfordult itt Deák Ferenc is. A kastély jól átvészelte a II. világháborút, de ezután az ország többi kastélyához hasonló sorsra jutott. Hatalmas könyvtárát, levelezési anyagait, berendezését nagyrészt széthordták. Előbb gépállomás, majd kultúrház, később iskola működött benne. A kastélyt a 2000-es évek elején egy befektetői csoport megvásárolta és hotelt alakított ki benne. A kastélyhoz egy kis park is tartozik. A vacsora előtt megnézhettük a szobákat is, szerintem kissé eklektikus a berendezésük: a hatalmas szobákban a fürdőszobai részleg úgy van kialakítva, hogy a stílbútorokkal berendezett szoba egyik sarkában (nagy szobák!) egy modern kocka van beépítve, ebben kerültek a fürdőszobai berendezések. Eléggé furán néz ki. Van olyan szoba, ahol a szabadon álló fürdőkád az ágy mellett van. A vacsora is érdekes volt, megerősített abban, hogy az ú.n. molekuláris gasztronómia nem a kedvenc étkezési formám. Szerintem ilyen kevés ételért, legyen az bármilyen finom, nem érdemes "összekoszolni" a tányérokat. Maradok a hagyományos konyhánál, azt is lehet egészségesen csinálni (ahogy én teszem ezt). A Széll Kálmán és Deák Ferenc által használt dohányzó viszont szépen volt kialakítva!

(Ha nem is tartozik bele az Őrségbe, nagyon közel van hozzá)

Rátót - Széll kastély

Rátót - Széll kastély - Széll Kálmán dohányzó szobája

Sajnos nem sok kastély sorsa alakult "ilyen kedvezően", sok romos, felújításra váró kastély van ezen a vidéken is. Nekem igazán a szálloda funkció sem az igazi, én a cseh példát szeretem, ott több száz olyan kastély van, amely be van rendezve és úgy tekinthető meg.

- Rönök, a Szent Imre templom:

Aki van olyan idős, mint én, annak nem kell elmondani, hogy a határsáv mit jelentett 1989 előtt (aki meg nem tudja, nézzen utána). Ennek és a szovjet csapatok áldásos tevékenységének esett áldozatul ez a templom.
A hely már az Árpád korban is szakrális hely volt. A mostani templom előtti templom tetejét egy viharos szél 1898-ban megbontotta és a templom állaga rohamosan romlani kezdett. A jelenlegi templom alapkövét 1902-ben tették le és 1904-ben szentelték fel. A trianoni békeszerződések pont itt húzták meg a határt, a templom még magyar oldalon van, de attól úgy 10 m-re van a magyar - osztrák határ. Mint tudjuk, a II. világháború után a szovjet csapatok nem csak Magyarországon állomásoztak, hanem Ausztriában is (vagyis itt a határ mindkét oldalán). A határsáv miatt amúgy sem lehetett ide jönni, a helyiek szerint a szovjetek céllövészetre használták a templom épületét (erről semmilyen hivatalos vagy félhivatalos megemlékezés nem szól). A magyar határőrség is megfigyelő pontként használta az épület romjait. Ez az állapot nagyon bántotta a burgenlandiakat (több burgenlandi községnek ez volt az eredeti plébánia temploma), mígnem 1989-ben megérett az idő, hogy a templom helyrehozatalában előre lehessen lépni. A helyreállítás zömmel a burgenlandiak közadakozásából történt meg (pedig a templom magyar területen áll). A torony keresztjét maga II. János Pál pápa áldotta meg 1991-ben. A felújítás 1992-ben befejeződött. A templom körül csodálatos kis parkot alakítottak ki, a határ már csak virtuális, átjárható, az osztrák oldalról is jön fel ide egy murvás út.
Szerintem mondjunk köszönetet a burgenlandiaknak ezért a cselekedetükért!
A templom védőszentje Szent Imre, a lelki tisztaság apostola.

Ez a templom biztosan nem az Őrségben van, mivel a 8-as főút é-i oldalán található, attól kb. 2-3 km-re (de a közvetlen közelében).

Rönök, a Szent Imre templom

Rönök, az államhatár a templom mellett

Rönök, az államhatár osztrák oldala

Rönök, a templom melletti parkosított rész

- Szalafő, Pityerszer, Őrségi Népi Műemlékegyüttes:

Az Őrség egyik leglátogatottabb helye a pityerszeri skanzen. A szerek az Őrség tipikus településformája, ami annyit tesz, hogy nincs egy határozott központ, hanem a terep adottságait kihasználva az egyes dombok adta lehetőségeket kihasználva oda települtek (esetleg családi kötelékben). Ez a miatt volt szükséges, mert a völgyek mocsarasok voltak és a népesség (férfi tagjai) egészen a XVII. századig szabad királyi határőrök voltak, így a kilátás is igen fontos volt.
A helyet könnyű megtalálni, ha Farkasfa felől jövünk akkor Szalafő előtt jobbra kell kanyarodni (kb. 2 km még), ha Szalafő "központja" felől jövünk, akkor egyszerűen egyenesen tovább kell menni az előbb említett kereszteződésnél.
1970-ben az illetékes múzeumi igazgatóság három portát vásárolt meg (10 épülettel), a hozzátartozó gyümölcsösökkel és két tókával. Tókáknak nevezik a házak mellett kialakított kis tavakat, melyeket rendszerint körülkerítettek. Magáról a skanzenről nem írok, mivel tényleg hasonlatos a többi skanzenre, csak helyspecifikus. Két dolgot azért kiemelek. Az egyik kástu: ez egy kétszintes épület, amelyben rendszerint a szín, a présház és a kamra együttesen megtalálható volt. A másik a házak régebbi típusának kialakítása, ez a füstös ház. Ez azt jelenti, hogy a ház egy helyiségből állt, kémény nélkül! Itt volt a lakóhely, a konyha, a füstölő, minden. A füstöt deszkákkal fedett oldalnyílásokon eregették ki (nem EU komfort megoldás). Itt is található tanösvény, konkrétan a Körtike halad itt át. Nem messze egy őserdő is található (remélem lesz erre is időm majd meglátogatni).

Szalafő -Pityerszer, Őrségi Népi Műemlékegyüttes (skanzen)

Szalafő -Pityerszer, Őrségi Népi Műemlékegyüttes (skanzen), Körtike tanösvény

Szalafő -Pityerszer, Őrségi Népi Műemlékegyüttes (skanzen), tóka

- Szarvaskend:

Szarvaskend Körmendtől nem messze (talán 7-8 km-re) fekszik az Őrség és a Vasi hegyhát találkozásánál. Tulajdonképpen az egyetlen látnivalója a Sibrik kúria, amely klasszicista stílusban épült. Jelenleg iskola és óvoda működik benne. A kastély körül van egy kis park is. A Google térképen még látszik egy kettős fasor (tűlevelű-ezt a fazonjából meg lehetett állapítani), de amikor ott voltam ezt már valamilyen ok miatt kivágták. Ahogy a hulladékot néztem lehetett akár egy hamisciprus vagy valami tuja féle a fasor.

A falu nevét Kond vezér nevéből eredeztetik és mivel a totemállata a szarvas volt, így lett a község neve Szarvaskend, némi torzulással.

a Sibrik kúria

a Sibrik kúria parkja

- Szentgotthárd:

Szentgotthárd az Őrség kapuja, ha a 8-as főút felől közelítünk. Közvetlenül a határ előtt kell balra lekanyarodni és 4 km után már a városban is vagyunk. Nagyon kis központi magja van, itt található a Polgármesteri hivatal, valamint egy nagyon szép barokk templom. A Polgármesteri hivatal a templomhoz csatlakozó volt kolostor épületben székel. A templom mellett található a Színház épülete, amely a volt un. Magtár templom romjaira épült. A városban megtalálható még a Pável Ágoston múzeum (a szlovénséget kutatta) és itt folyik keresztül a Rába folyó is. A Rábába csatlakozik bele a Lapincs (Lafnitz), erről többször hallhattunk a médiában a vízszennyezéssel kapcsolatban (bőrgyárak az osztrák területen). Van wellness fürdője is (4 belépő árából szezon bérletet lehet venni - kb. 3 hónapra - a heiligenkreuzi szabadtéri strandra, Szentgotthárd zöme - már aki fürödni akar - oda megy, amúgy 32 Euro a szezonbérlet ára). Ebből is látszik, hogy sok látnivaló nincs itt (ez egyébként más településekkel kapcsolatban is fel fog merülni), viszont jó kiindulópont az Őrség bejárásához, mivel nincsenek távolságok.

Szentgotthárd - a Nagyboldogasszony templom és a kolostorépület (Önkormányzat)

Szentgotthárd - a Nagyboldogasszony templom és a kolostorépület a park felől

Szentgotthárd - a Színház (volt Magtártemplom)

Szentgotthárd - a Széll Kálmán tér

Szentgotthárd - az evangélikus templom

Szentgotthárd - a Pável Ágoston múzeum

a Rába Szentgotthárdnál

- Szentgotthárd - Máriaújfalu:

Az egyik falu, melyet Szentgotthárdhoz csatoltak, Máriaújfalu. Magában a faluban semmi látnivaló, viszont annál szebb a falu határában található Hársas tó. Fekvése egyenesen pazar, gyönyörű erdő veszi körbe és a tó maga is körbejárható (kényelmesen kb. 1 óra), jól karbantartott sétaúton. Jelenleg horgásztóként működik, nem is olyan régen még fürödni is lehetett benne. Ennek infrastruktúrája (WC, öltözők) nem nagyon létezik, ezért tilthatták be. Ez a tó is mesterséges, egy gáttal fel van duzzasztva (Mo.-on a duzzasztás egyébként szitokszó, Visegrád miatt, az ezzel kapcsolatos álláspontomat már többször leírtam, én abszolút nem értek vele egyet, mármint a duzzasztók elleni állásfoglalással). Ezt a helyet mindenképpen meglátogatásra érdemesnek tartom. A szavak helyett beszéljenek a képek!